Pop is, beat is, üt is, harap is

A napokban jelent meg a Belmondo harmadik, Szájba rágót című albuma. Az új korongot Czutor Zoltán beatlemezként jellemzi, és ezt a feelinget erősíti az is, hogy borítójával a Beatles Hard Day’s Night LP-jének grafikáját gondolták újra. A lemezbemutató koncertsorozat első állomása Szeged volt, itt kávéztunk egyet a zenekar alapító-frontemberével.

– Mivel még nem volt lehetőségem végighallgatni, kénytelen leszel most szóban elmondani, hogy milyen lett az új lemezetek.

– Ha stílust kellene meghatározni, akkor azt kell mondanom, hogy még soha az életemben nem csináltam ennyire beatlemezt, mint amilyen a Szájba rágót. Ahogy idősebb leszek, valószínűleg egyre letisztultabb lesz a zeném. Ennek az albumnak a számai is sokkal letisztultabbak azoknál a daloknál, amiket tíz vagy pláne húsz évvel ezelőtt írtam. A régiek idegbetegebbek voltak.

– Sokféle zenét hallgatok, mégsem tudnám igazán megfogni, hogy miben különbözik a beatzene attól, amit ma pop-rocknak hívunk.

– Nincsenek éles határok a két dolog között. John Lennon is úgy gondolta, hogy a Beatles-szel rock and rollt játszanak, sőt később, a hetvenes években is ehhez a műfajhoz tért vissza, nem tudott tőle elszakadni. Én sem tudok attól elszakadni, hogy kiskoromban állandóan ilyen zenéket kellett hallgatnom. De nem csak a régi, a mai brit popzene is hatással van az új Belmondo album hangzásvilágára. Mindenesetre szándékosan nem akarom britpoposnak mondani, mert ha a mai magyar britpop együttesekre gondolunk, akkor egy olyan zenekar jut eszünkbe, ahol a tagoknak divatos, posztmodern gombafrizurájuk van, és senkinek sincs segge a zenekarban, leesik róluk az egyébként is 28-as méretű nadrág.

– Bár még egészen friss a Szájba rágót, az interneten, tévéműsorokban már meg lehetett néhány számát hallgatni. Kaptatok visszajelzést arról, hogy mennyire jön be a közönségnek?

– Végeztünk egy tesztet még novemberben, egy úgynevezett „demóbelehallgatást”.  Ezen húsz-harminc ember vett részt a keménymagból, ahányan a próbatermünkbe befértek. Kaptak egy űrlapot, és pontozni lehetett az új stúdiófelvételt. Ez jól sült el, de a hasznossága megkérdőjelezhető volt, hiszen arra lettünk volna kíváncsiak, hogy melyik szám jobb, melyik kevésbé, de ötfokú skálán 4-5 pont körül végzett mindegyik. Aztán odaadtuk rádiósoknak, objektív szakembereknek is az anyagot, nekik egyöntetű véleményük, hogy eddig ez a legerősebb Belmondo lemez. Az első albumunkat, az Él ilyen – Alient is nagyon jól fogadta a szakma, de az a közönség körében eléggé megosztó volt. Azzal, hogy léptem egyet a pop irányába, megbántottam sok olyan embert, akik számára addig én voltam a zászlóvivő. Érdekes módon az előző zenekarom, a Nyers feloszlásával kapcsolatos harag még most is érezhető a közönség egy részénél, ők még mindig is úgy gondolják, hogy a Belmondo szar, a Nyers meg jó. Miközben, mint ahogy a Nyers összes dalát én írtam, úgy a Belmondóét is. Ráadásul az első Belmondo album számai lettek volna a Nyers soron következő lemezének anyaga, olyannyira, hogy a régi zenekarommal le is demóztuk azok nagy részét.  Szóval attól, hogy más lett a zenekarom neve, én nyilván nem cserélődtem ki. Ezért eléggé álságosnak érzem ezt a hozzáállást a Nyers rajongói gárda részéről, ami a Belmondo megalakulásakor is meglepetésként ért, mert rosszabb volt, mintha nulláról kezdtem volna. Mínuszból indultam, hiszen a Nyers közönsége elfordult az új zenekartól, és volt egy olyan negatív felhang, miszerint áruló vagyok. Egyébként érdekes, az új Belmondo lemezre egy csomóan azt mondják, hogy nyerses.

– Én is úgy látom, hogy a régi vonulat ezúttal is tetten érhető, talán mintha a dalszövegeid lennének valamivel keserűbbek, mint egykor voltak.

– Nem érzem, hogy meg lennék keseredve, bár sok tekintetben szarkasztikusabbak a szövegeim. Számomra a 2001 és 2003 közötti Czutor Zoltán, aki még itt élt Szegeden, sokkal-sokkal keserűbb volt, mint a mostani. Hallgasd csak meg az Afrobetyár dalait! Ahhoz képest ez a lemez ilyen kis vidám hülyéskedés. Idiótaság van benne bőven, tehát nem hiszem, hogy mostanában esélyem lenne arra, hogy akár Dobrády Ákos, akár Lányi Lala megkeresne, hogy írjak nekik dalokat.

– Úgy tűnik, a Beatles iránti rajongásod mostanra már egy lemezborítóban is materializálódott azzal, hogy a Hard Day’s Night grafikájának újragondolása lett a Szájba rágót dizájnja. Azért választottátok épp ezt a Beatles lemezt, mert ez nekik is, nektek is a harmadik albumotok és ez jó ómen? 

– Nem is gondoltam bele, hogy a Beatlesnek is ez a harmadik lemeze. Először az a koncepció jött, hogy fújjunk rágót a borítón, és a zenekartagok fejei legyenek rajta egy csíkban, de az nem ütött akkorát. Akkor mondtuk a grafikusnak, hogy csináljon egy ilyen beatleses próbát. Még mielőtt elkészítette volna, visszaküldött egy honlapot, ahol Hard Day’s Night borítók vannak. Konkrétan szerintem minimum kétszáz zenekar van a világon, akik felhasználták ezt a grafikát a bluegrass-től kezdve a metálig mindenféle műfajban. Mondtam, hogy ez már olyan sok, hogy ezek után egyáltalán nem ciki csinálni még egy ugyanilyet. 

– Az együttes többi tagjainál is működik a Beatles imádat?

– Ha igen, akkor rajtam keresztül. Temesi Berci, a basszusgitárosunk, aki borzasztóan igényes a hangszereire meg a zenékre is, amiket hallgat, úgy tekintett a Beatlesre, mint valami komolytalan dologra. Úgy, mint ahogy a zenészek általában a Rolling Stonesra is tekintenek, amely annak ellenére, hogy zseniális banda, nem feltétlenül a zenélni tudásról szól. Tudod, van egy alapvetés, hogy a világon a Rolling Stones játssza a legrosszabbul a Rolling Stones számokat, viszont aki annál jobban játssza, az szarul játssza. Szóval Berci a Beatlesre is hasonlóképpen gondolt egészen addig, amíg velem meg nem ismerkedett. Aztán megmutattam neki a zenekar életművének egy részét és elámult. Jó volt nézni, ahogy hallgatta ezeket a dalokat, és konkrét motívumokat, hangszereléseket ismert fel, amelyeket a későbbi együttesek alkalmaztak. Azt mondta, hogy sosem gondolta, hogy ezeket évtizedekkel azelőtt a Beatles már megcsinálta… Mára a zenekarban utánam Berci a legnagyobb tisztelője a Beatlesnek, és kénytelen kelletlen elismeri, hogy a mai popzene alapjait döntő részben ők rakták le, emiatt aztán kár is szájhúzóan tekinteni rájuk.

– Talán a Belmondo nevet is azért választottátok, hogy a katalógusban a „B” betűs zenekarok között legyetek, valahol a Beatles után?

– Nem, ez nem így volt. Én eredetileg Raj néven alakítottam meg 2005-ben az új zenekaromat. Sőt, már próbáltunk is Raj néven, meg tervezgettük a borítót és a logót, domain név ügyben tárgyaltunk… A zenekar közben állandóan rágta a fülemet, hogy nem lesz jó név a Raj, mert nagyon undergroundosan hangzik. Mivel éppen az volt a célunk, hogy a Belmondo nyisson a popzene felé, ne rontsuk már el az elején azzal, hogy ilyen nevet választunk, inkább legyen valami férfias. Ezt a beszélgetést a gyerekeim anyja is hallotta, és ő mondta, hogy legyen Belmondo, aki a kedvenc színésze és egy férfias jelenség. Ennek annyira megörült a zenekar, hogy nem tudtam őket lebeszélni róla. Különben is pozitív nevet akartunk, és ez olaszul meg franciául azt jelenti, hogy „szép világ”.

– Igen, ahány Belmondo koncerten voltam eddig, mind egészen különleges és pozitív élmény volt. Tele helyben gyártott, szituáció adta összekötő szöveggel, vicces zenei idézettel, meglepő feldolgozással.

– Ha nem lenne meg a koncertjeinkben ez a fölszabadultság, ez a játék, akkor az egésznek nem volna értelme. Szerintem szánalmas, hogy nagyon sok egyébként tehetséges zenekar fapofával, önmagát komolyan véve áll a színpadon. Persze a munkát mi is halálosan komolyan vesszük, ha meghallgatod a lemezt, ez nyilván látszik is, de élőben ne kelljen már nyolcvanszor ugyanúgy eljátszani minden dalt…

– Ezt a karcosságot, esetlegességet nem lehetne valahogyan átcsempészni a stúdiófelvételekbe is?

– Ennek vannak ugyan technikai akadályai, de most épp erre törekszünk. Elhatároztam, hogy a következő albumot mindenképpen élő dobbal szeretném feljátszatni – azaz a többiekkel egyszerre felvenni – mert a mostani, külön-külön zenélős stúdiózási módszerrel nagyon sok játéklehetőség és lélek elveszik. Bár nem hiszem, hogy a Szájba rágót különösebben lelketlenül hangzana, mert szerintem nagyon harap meg üt.

F. G.

Címkék: album, beatles, belmondo, czutor