Nyomok a Mátrában

 Egy favár maradványai a XII.-XIII. századból

A Mátra hegységben a Saskő-szikla felszínén kerámiamaradványokat talált a túrázó régészhallgató (SZTE), Benus Ferenc. A nyomok alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy egy XII.-XIII. századi favár területéről fennmaradt tárgy részeire bukkant.

-Hol találhatóak az általad talált „kisvár” nyomai?

Saskőn, ami Kékestetőtől keletre a Mátra hegyvidékén fekszik. Több ilyen típusú vár található ebben a térségben, így ezzel a lelőhellyel tovább gyarapíthattuk a várhelyeket ezen a vidéken. Történelmileg fontos megjegyezni, hogy az Aba-nemzetséghez tartozik a terület abban a korszakban. A kisvárakról jellemző módon nem, illetve kevés oklevél maradt fenn, ez sajnos Saskőre is érvényes. Innen tudjuk, hogy ezen a vidéken a középkori falvakat mely családok birtokolták. Ezért feltételezhetjük, hogy az Aba- nemzetséhgez tartoztak, mivel a Mátra vidék az ő szálláshelyük volt.

- Lakhatóak voltak-e ezek a várak és milyen céllal építették őket?

Történészek és régészek mai napig vitatkoznak azon, mivel kisterületű favárak voltak, hogy egyáltalán lakhatásra alkalmasak voltak-e. Abban egyetértenek, hogy ezeknek a váraknak egyik funkciója a ’státusz szimbólum’ volt: aki megengedhette magának, hogy várat építsen, rangos családnak számított. Folyamatosan nem laktak a várban, de időszakosan minden bizonnyal használta a birtokos és családja. Háborús időszakban a fontosabb tárgyakat, anyagi javakat ide menekítette a birtokos, tehát védelemre is szolgáltak.

- Milyen volt ezeknek a váraknak a szerkezete?

Közös jellemzőjük, hogy kis területen helyezkedtek el, a „kisvár” általában egy egyemeletes torony vagy egy lakóépület lehetett. Ezt vette körbe egy fal, ezt legfeljebb még árokkal övezték. Megfigyelhető a kerámiamaradványok mellett a patics, ami egy kiégett agyag tapasztásból származó darabot jelent. A fából épült vár egy olcsó, korszerűtlen, kevésbé védhető építmény volt, hiszen azt fel lehetett gyújtani, ezért gyakrabban kellett felújítani a faszerkezetet. Hozzákapcsolható a fejlődés is, idővel, ha leégtek, tönkrementek, nem javították fel, hiszen változott a várépítés, változtak az igények: inkább a kővárak, tornyokkal erődített várak vették át a helyüket.

-Melyik században épültek?

Sok kérdőjel van még ezekkel a várakkal kapcsolatban. Jelenleg az eddigi hasonló váraknál végzett ásatásokra tudunk csupán hagyatkozni, a XII. század végétől a XIII. századig állhattak fenn. A XIII. és a XIV. század fordulójára eltűntek, megsemmisültek vagy elhagyták őket. Általában tárgyi bizonyíték nincs arról, hogy tovább éltek volna, ugyanakkor történelmi belháborúk is alátámaszthatják, miért szűnt meg a funkciójuk. Mára csupán sáncok, árkok árulkodnak egy-egy korabeli „kisvár” létezéséről.

-Spontán felfedezés vagy régészeti feltárás során találtál rá?

Aki ismer engem tudja, hogy mindig a földet nézem, bármerre járok. Nem sok ember van, aki képes azért órákat mászkálni, hogy egy-két cserepet összeszedjen. Általában egyedül szoktam járni, a régészkedés egy magányos sport. Valójában a véletlen műve volt, hogy megtaláltam. Az írásos adatok hiányában a mátrai várak adatai közt sem találtam nyomát, hogy ismerték volna. Vélhetően azért nem találtak rá, mert nem maradt meg kőfal-maradvány az évszázadok során. Ront a helyzeten, hogy a helyére az első világháború után egy hősi emlékmű épült és az esetleges maradványokat, ami a föld allatt van, azt biztosan megbolygatták az építkezés során.

-Mi a teendő egy ilyen felfedezést követően?

Ha egy új lelőhely kerül elő, ki kell tölteni egy formanyomtatványt: lelőhely-bejelentő adatlapot. Felvettem a kapcsolatot az illetékes Egri Dobó István Vármúzeummal és leadtam leleteket: kerámiadarabokat és készítettem fotókat. Ezt az illetékes múzeumnak vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak kell benyújtani, ahol bejegyzik a lelőhelyet kataszterbe. Ezek védettek, így egy építkezés a területen addig nem kaphat engedélyt, míg nem járulnak hozzá az adott régészeti lelőhely feltárásához

-Honnan a régészet iránti érdeklődésed?

Kisgyerekkori kíváncsiság része is. Édesapámmal már akkor túráztam, ő ásványokat gyűjtött és talált egy-két őskori kőeszközt is. A tépei szántóföldünkön például valamikor egy őskori falu volt, oda jártunk a nagyszüleimhez kukoricaszedésre: én helyette kerámiadarabokat szedegettem. Így ivódott belém, ami aztán csak tovább fokozódott az évek alatt. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem I. éves régész hallgatója vagyok.

Zsók Enikő

Tovább »

Címkék: benus ferenc, favár, mátra

A kreativitás éve után

 Az iskola megöli a kreativitást?

Az elmúlt év az Európai Unióban a „Kreativitás és innováció éve” volt. Az év „Álmodj, alkoss, újíts!” mottója kifejezte azt a szándékot, hogy a figyelem középpontjába kerülő kreativitás – és az arról való közbeszéd – előmozdítsa az alkotó és újító hozzáállást és annak elismerését az emberi tevékenység különböző területein. Az oktatás világának és a kreativitásnak a kapcsolódási pontjairól, viszonyrendszeréről Jancsák Csaba ifjúságszociológussal, a JGYPK és a BTK oktatójával, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatójával beszélgettünk.

A közvélekedés szerint a velünk született kreativitás sokszor az iskolába járással elhal. Mi lehet ennek az oka?

A válasz többrétegű. E megközelítéshez fontos azt – mintegy árnyalásképpen – megjegyezni, hogy a hazai oktatási rendszer számos nagyléptékű változáson ment keresztül az utóbbi húsz évben. Ezek a változások jelentősen átalakították az iskola világát, a pedagógusok előtt számos új feladat és szerep jelent meg. Ha napjainkban megkérdezzük a pedagógusokat, hogy miknek tartják magukat az oktató-nevelőn kívül, akkor azon válaszokat kapjuk, hogy hivatalnoknak, adminisztrátornak, ám kereskedőnek, bábművésznek, bírónak, showman-nek, karmesternek, továbbá trénernek, coach-nak, mentornak, mediátornak, animátornak, facilitátornak (is). Napjaink magyar iskolája tehát már nemcsak a tudás átadásának tere, hanem egyfajta szolgáltatóház is, ahol a formális oktatási események mellett megjelennek - és egyre fontosabbá válnak a nem-formális oktatási és nevelési, szabadidő-eltöltési, rekreációs események is. Ezen feladatok és kihívások között egyre fontosabb a szociális kompetenciák, tehát az együttműködés, a szolidaritás és a kreativitás fejlesztése. Az új kihívásoknak való megfeleléshez komoly szakmai felkészültség és motiváltság kell.

A „közvélekedéssel” egyetértek abban, hogy a túlterhelt pedagógusoktól nehéz elvárni ezen „kibővült” szerepelvárásnak való megfelelést. Valóban úgy tűnik, hogy a mai iskolák nehezen tudnak megfelelni a XXI. századi igényeknek. Ennek az is oka, hogy ezen kihívások személyre szabott törődést, mentorálást igényelnek a tanártól, amely a tömeges oktatásban (például a felsőoktatásban) nem működik anélkül, hogy a pedagógusok nem csak szakmai felkészültségben, de humánerőforrás-szempontokból is alkalmasak legyenek erre. Meg kell említeni azt is, hogy a kreativitás fejlesztéséhez, sőt az egészséges emberré neveléshez nélkülözhetetlenek a művészeti tárgyak, amelyek szerepének erősítése szükséges. De az a megközelítésmód, amely a gyermekek alapvető kíváncsiságát hangsúlyozza, az alaptantárgyak esetében is működőképes. A kreativitás fejlesztéséhez befogadó környezet, különös és egyéni támogatás, azaz pozitív visszajelzés szükséges. Kiemelten fontos az is, hogy a kreativitás az úgynevezett „széttartó gondolkodásban” nyilvánul meg, a látszólag egymástól független dolgok összekapcsolásában, amelynek a gondolkodásban a problémaérzékenység, az eredetiség, a rugalmasság a jellemzője. Ám ez a fiatalok esetében az önmagukkal szembeni igényesség kialakítása nélkül, azaz az elmélyült és rendszeres munkára való képesség nélkül nem vezet sehová.

Az ilyen – az iskolában sokszor „problémásnak” tekintett - fiatalokat a merészség, az impulzivitás, a nonkonformizmus, a tekintély megkérdőjelezése, az iskolai értelemben vett fegyelmezetlenségre való hajlam, ugyanakkor az új elképzelések iránti nyitottság és a váratlan helyzetekre való gyors és rugalmas reagálás, játékosság jellemzi. Az előbbiek miatt a „tekintélyelvű” iskola nem tud mit kezdeni velük: marginalizálja őket, azaz egyfajta „rejtett tantervet” működtetve szelektálja, kitaszítja, az árnyékos oldal fiataljaivá teszi a diákokat, ennek egyik ismert esete, amikor a „magatartási” problémákat a szaktantárgyak jegyei között „torolja meg” az iskola. Ugyanakkor ezek a fiatalok az utóbbiak miatt azok, akik egyfajta fejlesztőként, serkentőként, más esetben például forradalmárként „továbbviszik a világot”.  E – nyugodtan mondhatjuk: meg-nem-értett – fiatalok esetében rendkívül fontos a család és a kortárscsoport támogatása.

Az angolszász gyakorlati oktatás sokkal inkább kreativitásra készteti a gyerekeket, mint az elméleti anyagra koncentráló magyar. Milyen a helyes kombinációja, aránya a gyakorlatnak és az elméletnek?

Magyarországon a különféle szakmai műhelyekben eltérő módon gondolkodnak erről a kérdésről, a műhelyek között nincsen konszenzus. A tanárképzésben a szakdiszciplináris kollégák azt szeretnék, hogy még jobban megtaníthassák a matematikát, a fizikát és a többit. A pedagogikum még több elméletet kívánna a pedagógiából és a pszichológiából. A szakmódszertanosok (akik azzal foglalkoznának, hogy az adott életkornak megfelelően miképpen lehet a leghatékonyabb módon megtanítani a tananyagot) pedig e két „pogány” közt őrlődnek. A tanárképzést tehát ezek a láncok kötik. A hazai oktatás a közép-európai hagyományokon állva a tárgyi tudásra koncentrál, a műveltség átadására, míg az angolszász-jellegű oktatásban a hangsúly a tudás elérésén, a „know how”-n, a „tudni hogyan”-on van. Az oktatási színpad szereplői között évszázados vita tárgya, hogy mi a helyes arány az elmélet és a gyakorlat között. Azt tudjuk, hogy az életidegen tudás hasznosíthatatlan, ugyanakkor az iskola legfontosabb feladata az ismeretek átadása s ezt nem lehet elvitatni: ismeretek nélküli kreativitás zsákutcába visz. Az emberi intelligencia két része a kristályos intelligencia - amely a tudáselemekből, információkból áll- és a folyékony intelligencia - amely a műveletvégző képességből ered. E kettő együttese teszi alkotóvá az embert. A kristályos intelligencia az életünk során egyre bővül, hiszen új és új ismereteket, tapasztalatokat szerzünk. A folyékony intelligencia viszont (például a kézügyesség) egy ideig fejlődik, majd stagnál, végül leépül. Jó példa erre az, hogy idősödvén egyre bölcsebbek leszünk, de már finom mozgásokra, például legózásra egyre inkább képtelenek. Kísérletek sokasága mutatta ki, hogy az intelligencia nem mindig jár együtt a kreativitással, a kreativitás viszont feltételez egy bizonyos intelligenciát. Lehet valaki nagyon intelligens ugyanakkor ötletszegény is egyszerre.

Tanulmányok sora szól arról, hogy a kreativitás tanulható, fejleszthető és alkalmazható képesség. Milyen példák vannak erre a hazai oktatási rendszerben?

Egyértelműen a kreativitás fejlesztésére hatnak a tanórákon alkalmazott játékos megközelítésmódok, a projektben gondolkodás. Mindezek a nem formális oktatás felé viszik az iskola világát. Azt is fontosnak tartom, hogy ha mindeközben a befogadó légkör és az együttműködés szelleme jellemzi a tanórai munkát, akkor az nem individuális versengőkké neveli a fiatalokat, hanem együttműködésre képes, egymásra számító, támogató, szolidáris emberekké.

Hogyan készítik fel a magyar pedagógusokat a kreativitás „kezelésére”?

A hazai óvó-, tanító-, és tanárképzésbe beépült a kreativitás fejlesztésének szemlélete, mert a fiatalok már „erőforrásként” jelennek meg a mai világ számára. Az úgynevezett kreatív iparágak a XXI. században egyre inkább felértékelődnek. A magyar oktatási rendszer tömegessége (például a nagy osztálylétszámok) miatt a személyre szabott képzés feltételei egyre szűkösebbé váltak. A komoly gazdasági áttörésre esélyt adó egyedi innovációknak és eredeti gondolkodásnak nem kedvez a tömegesedés folyamata. A magyar társadalom alapvető érdeke, hogy a lehető legtöbb fiatal számára tudja biztosítani a képességeinek és egyéni motivációjának leginkább megfelelő képzést. A tehetséggondozás alapvető célja ezen belül azoknak a fiataloknak a felismerése és segítése, akik az átlagosnál nagyobb fokú odafigyelés mellett kiemelkedő eredmények elérésére képesek. A pedagógusképzésben erre a személyre szabott fejlesztés és oktatás, illetve az egyéni haladás munkaformáinak gyakorlásával, továbbá a mentorálás és a tehetséggondozás stúdiumain keresztül készülnek fel a hallgatók.

Hogyan függ össze a diák jegyeinek átlaga és kreativitása? Ki a kreatívabb, akinek inkább rossz jegyei vannak, vagy aki jeles tanuló? 

Szociológiai értelemben a kreativitás leggyakoribb megjelenési formája a szabályok rendszere, a szimbolikus kultúra és egy a szimbolikus szabályokba új megközelítésmódot beemelő ember találkozása, amihez rendkívül fontos a támogató környezet és egy úgynevezett szakértői kör, amely az újítást megérti és igazolja. Sikeres emberek életútjának kutatása során ismerték fel, hogy az iskola – mint intézmény – néha csekély hatással van a küzdelmes életutat bejárt ember sikeréhez, ugyanakkor pedig szinte mindenütt megjelenik egy tanár személyisége, akinek a hatásáról beszélhetünk. A sok példa közül Neumann János, Teller Ede nevét, kortársaink közül pedig Bor Zsolt és Békési Imre professzorokat említeném. Amennyiben a tanárok felismerik a gyermekben a kreativitást és tolerálják az ezzel járó sajátosságokat, mitöbb, nem megbüntetni akarják a „rendetlenkedőt”, a „lázadót”, akkor a tehetség kiterebélyesedhet az iskola falai között is.

Milyen oktatási rendszer segítené a kreatív, a másként gondolkodó, ezért „problémás” fiatalok oktatását, mentorálását?

A tanárok leterheltségének csökkentésével, a legmodernebb ismeretek megszerzésére és új tananyagok kidolgozására szolgáló alkotói év (vagy félév) bevezetésével „csodákat” lehetne megalapozni. Ám tisztában vagyok azzal, hogy mindezt behatárolja az oktatásra költhető források szűkössége. A nagyon sikeres oktatási rendszereket a kisebb – 15-20 fős – osztálylétszámok (vagy a nagyobb osztálylétszámok esetén alkalmazott tanár-asszisztens, avagy segédtanár), és a tanárok számára kialakított életpályamodell jellemzi (amelyben az önfejlesztés, önművelés, továbbképzés tervezett dolog, ugyanakkor a pihenés, regenerálódás sem szégyellnivaló). Mindemellett pedig komoly többfordulós felvételi-alkalmassági vizsgán kell a tanárképzésbe jelentkezőnek átesnie.

Bölcső

Tovább »

Címkék: egyetem, pedagógia, tömegoktatás

Önmagából kifordult világrend

 „A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk. Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj. Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban!”

(Palahniuk: Harcosok klubja)

A jelenkori fiatalságnak a legnagyobb problémája az idő. Az embert gyermekkorától kezdve a folytonos rohanásra nevelik. Megtanították: az idő pénz, nem szabad elpocsékolni. Az emberek mindent gyorsan, hirtelen akarnak. Elhitték, hogy nincs idő arra, amit szeretnének. Elhitték, hogy a nehézségek, a küzdelmek majd előrébb visznek. Mindez már az óvodában, vagy rosszabb esetben, a bölcsödében elkezdődik. Az idő előrehaladtával ez csak romlik. Jön az általános iskola, majd a felvételi, gimnázium, érettségi és az ismételt felvételi, majd az egyetem, még egy egyetem. De mindebben hol van az egyén? Dönthet a lehetséges opciók közül? Megkérdezte őt valaki arról, hogy ő is ugyanolyan alvajáró akar- e lenni, mint az összes többi ember?

Felmerül a kérdés: helyes ez így? Ha  tényleg jó, akkor miért találkozni annyi fiatallal, akiknek fogalmuk sincsen, mit akarnak az életüktől? Motiváció nélküli az ifjúság; már nem tudnak az eddig elfogadott sémák szerint élni. Mégis felveszik a zablát, mert ezt várja el tőlük a társadalom. Az életük sakkozássá, állandó mérlegeléssé alakult.

És igen, van könnyebb megoldás. A rendszer elleni lázadás kiszélesítése, a botrányoktól zengő sajtó, a provokatív megjelenés, a fény, a csillogás; ők az addigi konvenciókat felrúgó ébredezők.

 Ők a celebek a gyermekek és a jelenkori fiatalság példaképei. Ki mások lennének? Anyucit és apucit csak reggel és este látják néhány percre, jobb esetben fél órákra, mert reggeltől estig azon munkálkodnak, hogy lépést tudjanak tartani a felgyorsult világgal a kötelezően növekedő színvonalon való élés megteremtésével. Hibáztathatók? Hibáztatható egyáltalán bárki a kialakult helyzetért?

A gyermek az iskolából hazaérve jobb esetben a szabadban próbálja kipihenni, hogy megölik a kreativitását: egy szempont szerint elfogadott tananyaggal ostromolják, ami már akkor elavult volt, amikor papírra vetették, vagy rosszabb esetben leül a televízió, vagy a számítógép elé. Ezek az eszközök nem engedik őket el: fogva tartják, behúzzák az agyukat. A rengeteg mozgó, színes, villogó képkocka, képsor ott tartja a gyermeket. De kinek jó ez? Ki profitál abból, hogy a fiatal korosztály már nem mozog? Hogy elsatnyul? Hogy elhízik? Hogy emiatt megbetegszik? Senki nem foglalkozik ezzel. És a gyermek miből tanul? Nyilván magától értetődően abból, amit a televízióban és az interneten lát. Minden a celebektől hangos. Látja a suhanc, hogy lehet könnyedén élni, problémamentesen. Érzi a folyamatos, felfokozott tempót; átéli a mindennapos bulik sorozatát, a véget nem érő fiatalság szellemét; megtapasztalja az alkohol és a drogok által elérhető, átértelmezett valóságot és a hatalmas mennyiségű pénz áramlását. De kérdés: ebből a kamaszok mit fognak fel? Ők látják a szüleik által támasztott rendkívül nagy elvárást. Azt, hogy olyan valakik legyenek, akik nem a folyamatos botrányokból és züllésből tevődnek össze. Azt, hogy legyen tartalmas életük, ami nem olyasfajta életstílust foglal magában, amely csak megrövidíti az amúgy is igen rövid létet. Azt, hogy legyen egy családjuk majd a későbbiek folyamán, amely egy biztos cölöpként szolgálhat bármilyen hatalmas bajban is.

Ezzel szemben ott van a kecsegtető lehetőség, a celeb-életvitel. A kamaszok vajon az első variációt fogják választani? Nem valószínű. Pláne, hogy a jelenlegi kilátások nem túlságosan vonzóak: hosszú éveken keresztül csak tanulni és tanulni, majd ennek gyümölcseként naphosszat egy irodában kuksolni éhbérért. Kinek kellene ez, ha van jobb, gyorsabb, jövedelmezőbb megoldás? Mert mire tanítják a gyerekeket kamaszkoruktól kezdve: sietni, rohanni.

A jelenkor fiataljának háborúja szellemi háború - elsősorban önmagával: kívül tudja-e rekeszteni a tömegmanipuláló eszközök által elhitetett valóságot és képes rendes, tartalmas, boldog életet élni vagy nem?

Vajon újabb félresiklott életű, bulvármédiától hangos nemzedéket nevel ki a jelenkori felnőtt társadalom? 

Vér Bernadett

Tovább »

Címkék: celebek, oktatás

Tanyák, tanyai emberek

 Válogatás Juhász Antal néprajzi fotóiból

A SZAB Néprajzi Munkabizottsága, a Solymossy Sándor Közhasznú Egyesület és a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke kiállítást rendezett a Bölcsészettudományi Kar alsó szintjén található tanszéki Folyosó Galérián a 75 éves Juhász Antal tanár úr tiszteletére.

A néprajz tudománytörténetét nézve nagy múltra tekint vissza a terepmunka és a fotókészítés, mint annak egyfajta dokumentálása. A fényképeken láthatjuk a szeged-környéki tanyavilágot, ahol Juhász Antal kutatott az 1960-70-es években. A tanár úr a szegedi Móra Ferenc Múzeumban töltötte pályájának nagyobb részét, aztán az 1990-es évek elején a néprajzi tanszék oktatója, vezetője, professzora volt, gyakran vitt terepkutatásra hallgatókat. A fotók készítése mindig fontos szempont volt a gyűjtések során. Ez a képsorozat már több helyen is bemutatkozott az előző években, s idén a néprajz tanszéken is látható. Minden látogató beleélheti magát az egykori paraszti társadalomba, s az értő néprajzos szem sok információt tudhat meg a tájról, az épített környezetről, lakóházról, gazdasági épületről, az emberről. A képek, a fotók mindig életre keltik a leírást. Nemcsak a tárlaton, hanem Juhász Antal könyveiben, publikációiban is számos fotóval találkozunk, amely ezt az elvet igyekszik követni.

A születésnap alkalma ihlette a fotókiállítást, s ezúttal is köszönti a tanszék a Tanár Urat! A folyosó galériájára pedig nagy szeretettel várják a BTK összes hallgatóját!

Pintér Zsófia

Tovább »

Címkék: juhász antal, néprajz, tanyavilág

Lesz SZESZ!?

Mi visz rá valakit, hogy a szabadidejét ne bulizással, ivással vagy tévézéssel töltse? Főleg, ha egyetemista. Egész nap kapjuk a szecskát az agyunkba, lefáraszt a sok tudományoskodó előadás, este pedig csak a - többórás üldögéléssel - jól kiérdemelt sörünk adhat vigaszt.

Fel nem tudom fogni, mi vihet rá valakit, hogy elmenjen színházba (különösen, ha valamilyen ködös, „alter” előadást néz) vagy beüljön egy nyomasztó art-filmre. De a csúcsok csúcsa - és legfeljebb spirituális-meditatív módszerekkel felfogható-, ha néhány ember darabokat ad elő. Ahelyett, hogy pihennének és az energiáikat a dolgukra fordítanák, összegyűlnek és olvasnak, próbálnak, idióta mozgással „tréningeznek”, amit még a diszkóban sem lehet hasznosítani, annyira gáz. Mindezt azért, hogy néhány majdnem annyira elvetemült embertársuknak megmutassák: mire jutottak.

Most még itt van ez a Szegedi Egyetemi Színháznak (SZESZ) nevezett ember-halmaz, akiknek sír a szájuk, mert semmilyen támogatást nem kapnak és nincs hol játszaniuk, hogy kiéljék magamutogató szánalmas kis vágyaikat, pedig már 8 éve együtt vannak, meg ilyen-olyan arany meg ezüstminősítéseket kaptak országos fesztiválokon.

Könyörgöm! Kit érdekel? Azokat a díjakat ugyanilyen félrecsúszott emberek osztják ki, akik nem találtak normális munkát, ezért színházat csinálnak.

Ez a Varga Norbi gyerek is nyilatkozik össze-vissza a városi tévében, hogy az egyetem nem támogatta az egyetemi színházat, és Czene Zoltán, az eddigi vezető ezért hagyta abba. Az egyetemnek van fontosabb dolga is! Újítják a rektori hivatalt, a régi JATE helyén végre egy európai színvonalú „pipec” diszkó lesz, de ott a SZTEage is, amit megnyitottak, hogy végre igényes helyen tudják az egyetemisták kipihenni a nap fáradalmait egy-egy kistuborg mellett. Ezek mind sok-sok millió forintos beruházások, nehogymá’ egy csapat csepűrágó utazási költségeivel kelljen bajlódni. Kinek van arra egyáltalán ideje, hogy 80 ezer forintos tételekkel „pöszmörögjön”.

Varga Norbert, a társulat új vezetője nyomul ezerrel. Még az is lehet, hogy majd az új JATE klubban tarthatnak előadásokat, legalábbis Csaba Levente, a klubvezető azt mondta, szívesen látja őket. Megáll az eszem. A stand-up comedy még oké, mert vicces, de nehogy már színházat csináljanak a szórakozóhelyünkből. Megnyugtató, hogy csak februárban fejezik be a felújítást, tehát addig nem kell aggódni emiatt. Maradjanak csak a föld alatt, a Pinceszínházban, ahol eddig voltak. Ha bérleti díjat kell fizetni, fizessék. Így is örülhetnek, hogy a kulturális irodából Tajti Gabriella segít a játszóhely-keresésben.

Egyébként tényleg nem értem. Értelmes, dolgozó emberek is segítenek nekik. Felvetődött, hogy majd próbálhatnak a BTK valamelyik termében. Könyörgök! Azok a termek arra valók, hogy tanuljanak bennük, most ezek az időmilliomosok fognak ott művészkedni?

Sír a szájuk évek óta, pedig hivatalosan az egyetemen működő szervezetként be sincsenek jelentve. Rendben, Czene Zoltán 7-8 éve, amikor elkezdték, bejegyeztette művelődésszervező szakon (tipikus ingyenélő-képzés), de azóta változott a rendszer: már központilag kell bejelenteni, de ezek a bürökratikusan analfabéták még ezt sem tudták megtenni. Ugyan már, mit akarnak az élettől?

Szánalmasan optimisták… annyira bíznak az egyetem támogatásában, hogy már az új évadot tervezik. Az első félévben tovább játsszák a Félszárnyú tündérek völgye című mesejátékot (egyetemen mesejátékot… pff), februárban pedig egy kortárs magyar drámát akarnak bemutatni - még azt sem árulták el, melyiket.

Szerencsére nincs veszve minden! Ha az egyetem, a Rektor Úr nem támogatja őket, abbahagyják ezeket a kisded játékokat; de már őt is meg akarják környékezni, és meghívni egyik októberi előadásukra. Nem gondolom, hogy fertőző lenne, amit csinálnak; szóval nem aggódom. Mégis, nekik is az lenne a legjobb, ha végre az Élettel foglalkoznának, ha végre összeszednék magukat és a jövőjükre, a megélhetésükre koncentrálnának.

Szerintem ezt a Rektor Úr is átlátja, és nem akar Szegedre is Pécset, ahol külön épülete van az ilyen mihaszna egyetemi színházas bohócoknak, színpaddal, lámpaparkkal, ráadásul három embert fizetnek ott azért, hogy a szervezést, a technikát és a rendezést biztosítsák. Egyszerűen röhejes. Társulatok sajnos úgyis mindig alakulnak, de szerencsére el is halnak. Ezeknek a lébecolóknak talán fel kellene nőniük, és átadni a helyüket egy újabb lelkes amatőr csapatnak, hadd kísérletezzenek - szintén a nulláról indulva.

Erlauer Balázs

Tovább »

Címkék: szegedi egyetemi színház

Hol a határ?

 Focus Műhely: vándorkoncert a színpadon

A MASZK Egyesület a független színházakat érintő elvonások ellenére is megrendezte nyáron a 20. Thealter Fesztivált, szeptemberben pedig az Őszi Kollekció nevű rendezvénysorozatot. A programok között ismét találhattunk „szegedikumnak” számító előadókat: a Focus Műhely egy „boldog órát” töltött a Régi Zsinagóga színpadán.                                                                                                                    

Tolnai Ottó vajdasági, Kossuth-díjas író és költő, valamint a Thealter Fesztivál idén közösen ünnepelt: a 70., illetve a 20. jubileum egy tíznapos rendezvénysorozatot hívott életre, amely Tolnai szövegei mentén szerveződött. Ugyanakkor –a csökkentett költségvetés ellenére- az Ekisfeszt Akadémia programsorozata is sikerrel szerepelt a „függetlenek” mellett. Ennek keretében a szegedi Focus Műhely premierrel készült a nemzetközi rendezvényre: Happy Hour című vándorkoncertjük sikeresen debütált a Pinceszínházban, az Őszi Kollekció is műsorára tűzte. Benkő Imola rendezővel szemben már-már elvárás a kísérletező színház annak meglepetéseivel - most sem okozott csalódást a közönségnek.

A Focus vándorkoncertjén a magyar költészet gyöngyszemeit zenésítette meg: felcsendült Parti Nagy Lajos, Varró Dániel egy-egy remeke, de hallható többek között Pilinszky János, Radnóti Miklós verse is. A „pince” családias melege után most a Régi Zsinagóga méltóságos űrjében lépdeltünk át a műfajok határán. Koncertet hallhattunk, hiszen Seres István Pipu maga volt a rock, de Csorba Kata hangot adott egy opera-paródiának is; színházat láthattunk, amikor Varga Norbert „Happy-petként” affektált, még Préda-Kovács Zsolt hallgatása is teátrálisan hatott.

Megtapasztalhattuk a boldogságot, ami „vágyból, reményből és tisztánlátásból” áll. De okoztak némi zavart is a nézői fejekben, hiszen –talán éppen a műfajok összemosódása miatt- nem mindig sikerült eldönteni: mi játék és mi nem-játék a színpadon, hol a határ performansz és baki, show-elem és gagyi között.

Kiss Tímea

Tovább »

Címkék: focus műhely, régi zsinagóga, színház

SZINte hibátlan

 Szegedi Ifjúsági Napok – 2010

Az ország legnagyobb „ökorandijaként” aposztrofált fesztiváljának, a Szegedi Ifjúsági Napoknak idén is az Újszegedi Partfürdő adott otthont augusztus utolsó napjaiban. A szürke hátköznapokban meglehetősen szocreál épületkomplexumot ezekben a napokban immár hagyományosan birtokba veszik a fiatalok, hogy egy fergeteges bulival zárják a nyarat.

Tovább »

Címkék: fesztivál, szeged, szin

SZINes, de nem zavaró

 Egy vadonatúj technikai fejlesztéssel és egy speciális éjszakai programmal is biztosítja a Szegeden élők éjszakai nyugalmát a Szegedi Ifjúsági Napok szervezőgárdája. Az ország legnagyobb ökorandija augusztus 25-29 között várja az ország minden pontjáról érkező, nyárbúcsúztató fesztiválozókat.

Azt nem ígérik a szervezők, hogy csak a kabócák énekét hallhatják majd az ottélők a Tisza-parton, azt azonban biztosra vehetjük, hogy a SZIN-en is felépülő zajvédelmi rendszer jelentősen csökkenti majd a fesztivál kibocsátott zaját, persze úgy, hogy a fesztiválozó közönség ebből mit sem érzékel majd. A Meyer Sound által kifejlesztett és városi környezetben lévő fesztiválon már tesztelt rendszerét veszi át ugyanis a Szegedi Ifjúsági Napok. „Bár a méréseink azt igazolják, hogy a megengedett határértéket folyamatosan betartjuk, a polgármester úr kérésére további zajcsökkentő intézkedéseket hajtunk végre az idén” – nyilatkozta Boros Gyula a SZIN főszervezője. „Egyik ilyen, a Budapest lakóövezetében rendezett fesztiválon már tesztelt rendszer, melyet mi is megnéztünk, és rögvest meg is rendeltünk a SZIN-re”. Az új rendszer egy egyszerű, de igen hatékony módszer: az egyes irányba terjedő hangokat vele azonos frekvenciájú, de ellentétes irányú hangokkal korlátozzák.

Az előzetes és folyamatos zajszintmérés, a limitált zajszint biztosítása, a hangfalak optimális beállítása és a hangszigetelő technikai intézkedések mellett idén egy kulturális program is része lesz a „zajszigetelésnek”: a SZIN-re érkezik a Silent Disco. A Csendes Diszkó rendkívüli akusztikus élményt jelent a résztvevõknek és furcsa látványt a kívülállóknak: a táncolók drótnélküli fejhallgatón keresztül hallják csak a kiválasztott zenét, s arra táncolnak a kívülrõl csendes térben. A zenét két külön csatornán közvetítik, a csatornákat a résztvevõk a fejhallgatón szabadon válthatják.

Tovább »

Címkék: fesztivál, szin, zene

SZIN új fellépők: a Rasmustól a N.O.H.A-ig

 Strandozós, bulizós nyárzárást ígér a legnagyobb hazai „ökorandi”, a Szegedi Ifjúsági Napok augusztus 25-29 között a szegedi Tisza-parton. A korábban bejelentett nevek mellé a napokban csatlakozott a The Rasmus, Beardyman, Parov Stelar és a N.O.H.A

A hazai nyári fesztiválsort záró SZIN kellemes színfoltja a zenés-táncos-ellazulós-barátkozós rendezvényeknek.  A napsütéses nyár utolsó nagy bulija, vízparti feeling, strandozós nappalok, pörgős éjszakák, ahogy már azt megszoktuk: kék ég, zöld fű, szőke Tisza, SZINes programok. Ez utóbbiak közt már a szervezők bejelentették - egyebek mellett – a Europe, a Scooter vagy a Sugababes koncertjét és azt is tudjuk, hogy az egyik egyedi színfoltja - a csendes bulizás helyszíne - a Silent Disco lesz a SZIN-nek. Újabb nevek is érkeztek a napokban: a hollótollakkal ékeskedő Lauri Ylönen és zenekara, a The Rasmus is elfogadta a SZIN szervezőinek meghívását, a hazai rajongótábor nagy örömére. Jön továbbá a legnagyobb beatbox őrület, a 2006-os angol beatbox bajnok, Beardyman, továbbá Marcus Füreder, azaz Parov Stelar és az ő zenekara és új fellépőként köszönthetjük a prágai Philip Noha, a manchesteri Sam Leigh-Brown és a New York-i rapper, MC Chevy alkotta N.O.H.A formációt is.

Bővebbet a

www.szin.org oldalon.

A bérlet ára a rendezvény kezdetéig 14.900Ft, a helyszínen pedig 17.900Ft lesz majd a beugró a SZIN-re.

Tovább »

Címkék: fesztivál, szin, zene

Presser SZIN-re lép

 Ilyet még nem láttatok: Presser Gábor a SZIN-en lép fel a Csik zenekar és a Fabula Rasa vendégeként!

Fesztiválozó közönség ritkán jut olyan zenei csemegéhez, amit a Szegedi Ifjúsági Napok nyújt a fesztivál nulladik napján. A legnagyobb nyárzáró buli indításaként több hazai etno zenekar, a  Besh o Drom, a Fabula Rasa és a Csík zenekar  valamint Parov Stelar lép majd föl. Ez már önmagában is remek felütést ad a SZIN-nek, de ha még hozzátesszük, hogy a Csík zenekar és  Fabula Rasa öt-öt szám erejéig nem kisebb nevet, mint a hazai rocktörténet legkiemelkedőbb egyéniségét, Presser Gábort látja vendégül, máris kihagyhatatlanná válik ez a fesztivál.

A Csík és Pici bácsi fúziója nem új keletű, a zenekar legújabb koncertlemezén is közreműködik az LGT vezéralakja. 

Itt  láthtó is, augusztus 25-én pedig előben élvezhetjük Szegeden, az Újszegedi Partfürdőn.

Tovább »

Címkék: fesztivál, szin, zene

A SZIN-en indul a végső visszaszámlálás

 Korábban már közhírré tették a Szegedi Ifjúsági Napok szervezői, hogy egy koncert 37 forintba fog majd kerülni a fesztiválra. Most már azt is tudjuk, milyen koncert kerül ennyibe: többek mellett a The Final Countdown örökbecsű slágerrel világhírt szerzett Europe, a Brit-Awards díjnyertes angol lánytrió, a Sugababes vagy a dance műfaj nagy öregje Chicane is fellép a nyár utolsó nagy fesztiválján augusztus 25-29 között az Újszegedi Partfürdő területén. Mindezeken túl – a SZIN látogatók és a környék lakói nagy megelégedésére – Silent Disco is tarkítja majd az éjszakai programok sorát. S ezek még csak az első nevek, hamarosan jön a többi!

Tovább »

Címkék: fesztivál, szin, zene

„Lájkoljuk” a Fákat!

Tovább »

Címkék: fesztivál, szin, zene

„Manapság nincs semmi követelmény”

 Interjú Süli Józseffel

Süli József a Délmagyarország sportrovatának egykori vezetője lassan két éve nyugdíjba vonult, de főmunkatársként még mindig imádott napilapjánál tevékenykedik. Vele beszélgettünk a múltról, a sportújságírás helyzetéről és a a Pick-Szegednél helyszíni tudósítóként eltöltött évekről.

– Úgy hallottam, hogy többen eléggé lenézik a sportújságírást mint szakmát. Igaz ez?

– Igaz. Sokan úgy gondolják, hogy a sportrovat egy-egy lapon belül a szükséges rossz kategória, mert csak a helyet veszi el. Az embereknek problémái akadnak a nyelvezettel is, sok nyelvész belekötött már a sporttal foglalkozó cikkekbe.

Tovább »

Címkék: belátó, sport, szeged

SZIN 2010: RE:pohár az ökorandin

A honi fesztiválpaletta első fenntartható fesztiválja, a nemzetközi The Greener Festival díjas Szegedi Ifjúsági Napok tavaly már letette a „zöld” fesztiválozás első mérföldkövét azzal, hogy – egyéb kezdeményezések közt - bevezette a fesztiválon a visszaváltható, azaz RE:poharat. Idén további zöld megoldásokra készül a SZIN, az ország legnagyobb ökorandija, augusztus 25 és 29 között.

Tovább »

Címkék: fesztivál, szin, zene

Karikatúrák egy madár tollából

 Beszélgetés Németh Györggyel

Szavak nélkül, egyedien elmesélni a világot. Talán ezt jelenti a karikatúra. Hogy egy vérbeli karikaturista és fotóriporter számára mit jelent a rajzolt humor, és milyennek tartja saját művészetét, a karikatúrák világát, azt Németh György, vagy ahogy a művésznevén ismerhetjük, Négymadár  árulta el a Bölcsőnek.

– Mikor látott először karikatúrát?

– A Ludas Matyi a karikatúrák szempontjából már a hatvanas években is népszerű újság volt. Ez a szatirikus hetilap volt a Kádár János nevével fémjelzett szocialista rezsim hivatalos humorának sajtóterméke. Édesanyám fodrászüzlete tele volt ezzel a magazinnal, sokat döglöttem közöttük. Így találkoztam az első karikatúrákkal is.

Tovább »

Címkék: interjú, karikatúra